2013. július 29., hétfő

Szeder mousse torta


Nem szeretném olyan unalmasan indítani, ezt a bejegyzést, mint eddig már sokszor tettem, hogy "már milyen rég nem írtam, elvoltam havazva", mert erre az egy évnyi kihagyásra nem találok rendes magyarázatot. Inkább azt szeretném megosztani veletek, hogy a közelmúltban mi történt velem és a konyhámban. 
Tavasszal életmódot váltottam egészségemre való tekintettel, ami azt jelenti, hogy lemondtam a cukorról és a lisztről, valamint, minden olyan csemegéről, ami eddig a szenvedélyem volt, beleértve a süteményeket is. Ezeket most már friss zöldséggel, gyümölccsel és gabonafélékkel helyettesítem. Kipróbáltam pár fitt süteményt is elkészíteni, de mindig rá kell  jönnöm, hogy a jól bevált finom lisztet és kristálycukrot nehéz helyettesíteni, úgy hogy a megszokott élményt nyújtsa a sütemény. Néha tehát még mindig ráfanyalodok a hagyományos, kevésbé egészséges torták, sütemények elkészítésére, mert csak így kerek az én életem :)



A hétvégén névnapot ünnepeltünk, amely szintén nem telhetett el sütizés nélkül. A szezonját élő szederből készítettem egy nagyon habos, nagyon krémes tortát, melyhez a gyümölcsöt az erdőben szereztük be. Még tavasszal felfedeztünk egy hatalmas vadszeder bokrot kutyasétáltatás közben, ahonnan az elmúlt két héten olyan nagy mennyiséget sikerült beszerezni a zamatos gyümölcsből, hogy lekvár készítésre is futotta belőlük. Az egyik turnusból étcsokoládés változatot, a másikból pedig vaníliásat készítettem, melyekből az utóbbit ki is próbáltam a torta elkészítésénél. 



A torta: Alapvetően 4 részre bontottam. A legalsó réteg egy kakaós piskóta, mely a torta alapjául szolgál. Ezen egy vékony réteg vaníliás szederdzsem pihen, majd követi a mámorítóan édes és könnyű fehér csokoládés mousse réteg. Erre szintén egy réteg vaníliás szeder zselét fektettem, melyen a korona a szeder mousse volt. Díszítés képpen karamellizált mandula darabokat applikáltam fel a torta legalsó rétegére, illetve pár szem szeder bogyót biggyesztettem a félgömb tetejére.
Túlzások nélkül mondhatom, hogy az egyik legjobban sikerült tortám lett, mind ízben, mind megjelenésben, eltekintve attól, hogy talán egy kicsit több zselatinnal még feszesebb gombócot kaphattam volna, így a 40 fokos fotózás sem tett volna kárt benne. 



1 megjegyzés: