2012. augusztus 21., kedd

Macaron II.rész és a Nagy Hazatérés



Szedres-levendulás macaron
Hurrá, hurrá. Újra itthon, édes otthon! És most egy darabig senki sem tud innen elmozdítani. Túlságosan hiányzott az alföldi levegő.
Ezennel párizsi au pair karrierem véget ért. Gyönyörű 2 évet töltöttem el a sajtimádók és "csigazabálók" fővárosában, rengeteg embert megismertem, a nyelvet sikeresen elsajátítottam és egy felbecsülhetetlen szinte testvéri  kapcsolatot építettem ki egy 4 éves kislánnyal és egy 8 éves kisfiúval, akik már most 4 hét után rettentően hiányoznak. A francia süteményeket, főleg a macaronokat nagyon hiányolom az itthoni cukrászdákból, a japán és kínai éttermekkel kötött szoros szerelmi kapcsolatomról pedig már nem is beszélek, mert a könnyem csordul ki. Minden esetre ez a 2 év elegendő volt arra hogy megtanuljak rengeteg receptet a marokkói, arab, távol keleti, görög és déli konyhákból, melyeket hazatérésem után így már itthon is eltudok készíteni. Az is megfordult már a fejemben, hogy a jövőben majd becsempészek egy-egy sós étel receptet is a sütemények közé, melyek elkészítését kint tanultam meg, viszont itthon megtalálható alapanyagokból is elkészíthető. Ha időm engedi, mindenképp kerítek rá sort.
És akkor essen szó a macaronjaimról, mert hogy ez alkalommal is ők a főszereplők, ezúttal azonban már jobban néznek ki, receptet viszont továbbra sem írok, mert még mindig nem tökéletes, így még futunk egy-két kört. Ez alkalommal már sokkal "nagyobb" tapasztalattal álltam neki. Mostanra megtanultam, hogy kizárólag szilikon lapon szabad őket sütni, valamint sütés előtt 15, de inkább 30 percig pihenni kell őket hagyni a tepsiben, a sütőben pedig maximum 150 fokon szabad sütni, viszont nekem még ez is soknak bizonyult, mivel kívül már pirosodtak, míg belül még félig nyersek voltak. A tölteléket ezúttal jó sűrűre főztem ahogy az elő van írva, így sokkal masszívabbak lettek, mint az előző alkalommal készített macaronjaim. A macaron tésztáját vanília ízűre készítettem, melyet levendulavirágokkal szórtam le, a töltelék pedig nagyon sűrűre főzött magmentes szederlekvár volt. A levendula-szeder ízkombináció nagyon elnyerte a tetszésemet, a legjobban viszont a sütőből áradó édes levendula illat fogott meg, mely egész estére beillatozta az egész házat. :) Mennyei volt! Legközelebb jön a recept is! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése